Juh�sz Gyula

Anna �r�k

Az �vek j�ttek, mentek, elmaradt�l
eml�keimb�l lassan, elfakult
arck�ped a sz�vemben, elmos�dott
a v�llaidnak �ve, elsuhant
a hangod �s �n nem mentem ut�nad
az �let egyre m�lyebb erdej�ben.
Ma m�r nyugodtan ejtem a neved ki,
ma m�r nem reszketek tekintetedre,
ma m�r tudom, hogy egy volt�l a sokb�l,
hogy ifj�s�g bolonds�g, � de m�gis
ne hidd szivem, hogy ez hi�ba volt
�s hogy eg�szen elm�lt, � ne hidd!
Mert benne �lsz te minden f�lrecs�szott
nyakkend�mben �s elv�tett szavamban
�s minden elt�vesztett k�sz�n�sben
�s minden �sszet�pett levelemben
�s eg�sz elhib�zott �letemben
�lsz �s uralkodol �r�kk�n. Amen.