/V�rnai Zseni/
Bolygok k�r�tted...

�gy j�n ma m�r, mintha �lmodtam volna,
Hogy itt volt�l s azt is, hogy nem vagy itt:
holdad vagyok, mely vonz�sod k�r�ben
j�rja a v�gy v�gtelen �tjait.

Fel�d ford�tom arcomat, mert t�led
hullhat r�m a f�ny �s a meleg
s olykor, mikor a k�zeledbe �rek
m�r azt hiszem, most... most el�rtelek!

Kiny�l fel�m napszemed f�nysug�ra
s meg�rint, mint egy cs�k a t�ren �t
s e f�ny visszf�nye t�kr�z�dik rajtam,
mikor �t�szom a nagy �j tav�t.

S�t�t lenn�k, ha nem ragyogn�l n�kem,
lehullan�k, ha Te nem vonzan�l,
�gy tartasz engem �ri�si er�ddel
s �gy h�zol, mint egy m�gikus fon�l.

S mikor egy vil�grobban�s hatalma
�gen �s f�ld�n mindent sz�tl�velt,
akkor zuhantunk egym�s k�zel�be,
karod elkapott �s v�d�n �t�lelt

egy pillanatra, azt�n elszakadtunk,
p�ly�nk sin�re parancsolt a rend,
a csillagok f�szk�kre vissza�ltek
s a hold �jra a nap k�r�l kereng.

Megyek fel�d, de soha el nem �rlek,
bolygok k�r�tted s �nmagam k�r�l,
bez�rt vil�g, mely mosolyodt�l f�nyes
s �r�k vonz�sod sz�rnyain r�p�l!