|
AZ LET /Jzsef Attila/
AZ LET
Az let a zsibrusok vilga,
Egy hangos vsr, melynek vge nincs.
Nincs semmi tn, melynek ne volna ra,
Megvehet akrmi ritka kincs.
Nincs oly rzs, amelybl nem csinlnak
Kufr llekkel hasznot, zletet;
Itt alkusznak, amott mr ll a vsr,
A jelsz mindig: eladok, veszek!...
Raktrra hordjk mindenik portkt,
Elad minden, hogyha van vev:
Hrnv, dicssg, hevls, bartsg,
Rajongs, hit, eszmny s szeret.
Aki bolond, holmijt olcsn adja,
Az okos mindig tbbet nyer vele,
A jelsz: egymst tl kell licitlni,
dz versennyel egymst verve le!
A szv az zlet leghitvnyabb trgya
S eladjk mgis minden szent hevt.
Akad vev r, egymst licitlja,
Hogy a holmit atomknt szedje szt.
Folyik a vsr harsog zsivajban,
Az egyik kinl, msik meg veszen,
Csak nhol egy-egy vgkpen kirult,
Kifosztott llek zokog csendesen.
Egy-kt bolond jr-kl a nagy tmegben,
Bolondok bizton, balgk szerfelett,
Eddig az pldjukat kvettem,
Ezutn n is mskppen teszek,
Lelkem, szvem kitrom a piacra,
Tladok n is minden kincsemen...
...De nincs erm ily nyomorultt vlni,
h, nincs erm, n des Istenem!...
/Jzsef Attila/
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
