Lermontov

MOST A SZ�V

Most a sz�v nyugodni v�gyik,
szenved�lye ellobog,
mert bel�tja, hogy a m�sik
sz�v �rette nem dobog;
�m, ha fojtott izgalomban
m�g remegne, az se baj:
a v�z sem csitul le nyomban,
b�r el�lt a vad vihar!

J�tt az �ra, v�lni kellett;
�szre sem vetted vajon,
b�r szemed l�tt�ra pergett,
forr� k�nnyem arcomon?
Kikacagtad leplezetlen
�nfel�ldoz�somat.
F�lt�l, hogy ha sz�nsz, szivedben
�jra sz�tod l�ngodat.

�m hi�ba igyekezn�l
szenved�sed rejteni,
mert szerettelek, szerett�l,
s nem tudunk felejteni.
Vill�mot l�vellt a mennybolt,
n�zd a parton azt a k�t
szikl�t, mely hajdanta egy volt,
s �llta a vihar d�h�t;
l�tod, a k�t t�rt vonal hogy
�sszeillik? Van, amit
a term�szet egynek alkot
�s a sors kett�szak�t.