Rem�nyik S�ndor

A keser� poh�r

�, nem voltam t�relmes szenved�.
Testem a szenved�shez nem szokott.
Az �let nem edzett, csak puh�tott.

S hogy megjelent a keser� poh�r,
S fel�m libegett titokzatosan,
Mondv�n: most elj�ttem, hogy kiigy�l:
Megragadtam vadul a poharat
S falhoz v�gtam. Ezer darabra ment.
De r�gt�n csorb�tatlan megjelent.

S sz�lt m�sodszor is a s�t�t poh�r:
�m itt vagyok, hogy te is kiigy�l.
�s igazs�g ez: szenvednek sokan,
S a Te r�szed m�g mind�g h�tra van.
S most kiiszod, ha akarod, ha nem.

D�h�ngve v�gtam k�zbe: nem!
Nem s�hajtok: "M�lj�k el, ha lehet" -
S f�lvetettem daccal a fejemet.
Nagyot reccsent a csend -
S a makacs poh�r �jra falnak ment.
Ezer darabra ment.

De jaj, mert harmadszor is megjelent.
S akkor tudtam, hogy d�h�m hasztalan,
Eny�m, saj�tom e s�t�t poh�r -
�s ki kell �r�tenem poharam.
Az ajkam kiny�lt f�lig-�ntudatlan,
A karom kiny�lt f�lig-akaratlan,
S felm�rve csillagszabta sorsomat,
Fogtam s lassan fen�kig �r�tettem
A poharat.