V�rnai Zseni

Szerelem

Messze, a k�kl� �veghegyeken
�l egy mad�r, a neve szerelem.
Top�z a cs�re, �s a k�t szem�n
rubintos t�zben szikr�zik a f�ny;
A sz�rnya z�ld, a begy�n k�k pihe,
alatta ver forr� piciny sz�ve
�s mint a vill�m lecsap hirtelen,
f�nyb�l, viharb�l j�n a szerelem!

M�r l�ttam egyszer, j�tt egy pillanat
sz�vemre �lt �s hittem, itt marad,
ut�na kaptam gyorsan �s kezem
�tfogta cs�ppnyi test�t melegen,
verg�d�tt, karmolt �s az �tkozott
tenyeremben ver�bb� v�ltozott,
szebbik val�ja elt�nt, messzesz�llt
s tal�n m�r m�s sz�v f�l�tt muzsik�lt.

Elfogni �t, bez�rni nem lehet,
ak�r a f�nyt, vagy nyargal� szelet,
csup�n a v�gy oly sz�rnyal� szabad,
hogy utol�rje azt a madarat.
A sz�ne, hangja mindig �jra m�s,
meseszer�, k�l�n�s �s csod�s;
Ott f�nt lakik a k�k �veghegyen
az a mad�r: a neve szerelem.