PROLOGUS

Arany kal�szt�l duzzadt r�nas�gon
- �gy v�ltem - visz kereszt�l az utam
Mad�r trill�z gy�m�lcst�l terhes �gon
S majd megpihenek egy kis faluban.

Hogy �tra keltem pirkadott a hajnal,
Hom�ly karolta f�lig �t a t�jt.
Az �g szem�b�l hullt a k�nny� halkkal
S f�l�ttem �szi varju-horda sz�llt.

Nincsen kal�sz a s�r� pusztas�gon
S mad�r helyett a sz�razlomb� f�kon
S�t�t gond rakja barna f�szkeit.

A f�ldje is oly b�s, sziv�s, makacs,
Vir�gsz�l rajta sehol nem vir�t,
Csak itt-ott egy-egy v�rszin� pipacs.

/J�zsef Attila/