Rem�nyik S�ndor:
Egy l�lek �llt. . .

Egy l�lek �llt az Isten k�zel�be'
S az �r�k napsug�rban reszketett
�s f�zva f�lt,
Mert �rezte, hogy vonzza m�r a f�ld,
�s keser�n kelt ajk�n a "mi�rt",
Mikor az Isten intett neki: "K�sz�lj!
Valaki ott lenn meg akar sz�letni,
Neked sz�tt�k e sz�nes porh�velyt:
Pici kezeket, pici l�bakat;
�s most hi�ba, le kell sz�llanod,
�r�kt�l fogva te vagy kiszemelve,
Hogy e testet bet�ltsd,
Mint bor a kelyhet, ampoln�t a l�ng.
Menj �s ne k�rdezz, ennek meg kell lenni!"

S sz�lt a l�lek: "�n nem akarok menni!
�n boldog vagyok Veled, Istenem;
Mit v�tettem, hogy egedb�l kivetsz?
Mit v�tettem, hogy le kell sz�llanom,
S elhagynom b�san �s rem�nytelen
Az angyalokat, testv�reimet?
Mit v�tettem, hogy le kell sz�llanom,
S fel�ltenem a gy�tr� Nessus-inget,

A meghasonl�s �r�k k�nt�s�t,
A nekem szabott hitv�ny rongy-ruh�t?
Ki bor vagyok: a V�gtelennek v�re,
S l�ng, mely �veg al�l is �gig �r:
Mit v�tettem, hogy bez�rsz engemet
Kehelybe, amely megrozsd�sodik,
S ampoln�ba, mely romland� cser�p?!"

�s sz�lt az Isten szigor�n: "El�g!
A t�rv�ny ellen nincsen l�zad�s!
Ha milli�k mentek panasztalan,
Tal�n te l�gy kiv�tel?
Mint a fi�k�t az atyamad�r:
Kivetlek. Tanulj meg jobban rep�lni,
S jobban becs�lni meg az �r�k f�szket!"

S az Ige alatt megg�rnyedt a l�lek.
Szomor�n indult a kapu fel�,
De onnan visszafordult: "� Uram,
Egy v�gyam, egy utols� volna m�g;
Egy angyalt, testv�r-lelket hagytam itt,
Szerett�k egym�st v�ghetetlen�l,
Tiszt�n, ahogy csak a mennyben lehet,
Szeretn�m viszontl�tni odalenn,
Ha csak egy percre, ha csak mint egy �lmot. "
S felelt az �r:
"Menj �s keresd! Lehet, hogy megtal�lod. "