Megy a Haj�

K�rt�hang b�g a m�ly, fekete �jbe,
Panaszos b�g�s, k�dben elhal�,
A titokterhes ismeretlens�gbe
Lomh�n indul az utols� haj�.
Egy piros kend� m�g lobog a sz�lben,
Egy asszony a parton m�g integet,
De b�cs�szava elhal a vak �jben
�s zokog�sa, a sz�rnyaszegett!

Egykedv�n �ll a kapit�ny a h�don.
V�n, viharverte, vaskez� leg�ny,
Nem csillan k�nny� a szem�be' titkon,
Nem rejtezik v�d sz�ve rejtek�n!
Pedig alant, a sz�k haj�fen�ken,
Mag�ba fojtva gubbaszt sz�z sir�m,
M�g f�nn egy t�vol viharnak szel�ben
�j csillagon cs�gg a v�n kapit�ny.

Mennek, sietnek. A bihari r�na,
K�ns�g, B�ns�g puszt�ja elmaradt.
Nem tart vel�k, csak egy r�g �s egy n�ta,
Mindent bef�d a sz�rke alkonyat!
Az �gnek p�sztort�zei lobognak,
Aranymez�knek d�lib�bja int
S a f�radt, b�na, n�ma magyaroknak
Egy �j vil�g harsogja dalait!

A k�lt� is megy. Hisz viharmad�r volt
S jeges k�z�nyben sz�rnya elfagyott.
� is n�zi a fed�lzeten �llva
A hideg f�ny�, sarki csillagot.
K�nny� az �gen n�m�n t�nd�k�lni,
De dalos ajkkal lenn hallgatni f�j,
�s kold�s L�z�rk�nt konc�rt p�r�lni,
Mikor a lelk�nk d�s �lm� kir�ly!

H�t menjenek! Hagyj�k el ezt a t�jat,
A lusta k�d�t, a medd� avart,
Ne hallj�k tar gally �szies sir�m�t,
Ne l�ss�k lassan t�nni a magyart, -
Mint gy�r�l egyre, vad v�zk�nt kicsapva
Sz�k Eur�pa ir�gy sziget�n...
Mint borul r�ja eny�szet homokja
�s siratatlan' mint vesz el, szeg�ny!

/Juh�sz Gyula/