F�ldt�l eloldja az eget
a hajnal s tiszta, l�gy szav�ra
a bogarak, a gyerekek
kip�r�gnek a napvil�gra;
a leveg�ben semmi p�ra,
a csill� k�nny�s�g lebeg!
Az �jjel r�sz�lltak a f�kra,
mint kis lepk�k, a levelek.

K�k, piros, s�rga, �sszekent
k�peket l�ttam �lmaimban
�s �gy �reztem, ez a rend -
egy sz�ll� porszem el nem hibbant.
Most hom�lyk�nt sz�ll tagjaimban
�lmom s a vas vil�g a rend.
Nappal hold k�l bennem s ha kinn van
az �j - egy nap s�t idebent.

Ak�r egy halom has�tott fa,
hever egym�son a vil�g,
szor�tja, nyomja, �sszefogja
egyik dolog a m�sik�t
s �gy mindenik determin�lt.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a vir�g,
ami van, sz�thull darabokra.

A teherp�lyaudvaron
�gy lapultam a fa t�v�hez,
mint egy darab cs�nd; sz�rke gyom
�rt sz�mhoz, nyers, k�l�n�s-�des.
Holtan lestem az �rt, mit �rez,
s a hallgatag vag�nokon
�rny�t, mely r�ugrott a f�nyes,
harmatos sz�nre konokon.

Im itt a szenved�s bel�l,
�m ott k�v�l a magyar�zat.
Sebed a vil�g - �g, hev�l
s te lelkedet �rzed, a l�zat.
Rab vagy, am�g a sz�ved l�zad -
�gy szabadulsz, ha k�nyed�l
nem raksz magadnak olyan h�zat,
melybe h�zi�r telep�l.

�n f�ln�ztem az est al�l
az egek fogaskerek�re -
csill� v�letlen sz�laib�l
t�rv�nyt sz�tt a mult sz�v�sz�ke
�s megint f�ln�ztem az �gre
�lmaim g�zei al�l
s l�ttam, a t�rv�ny sz�ved�ke
mind�g f�lfeslik valahol.

F�lelt a csend - egyet �t�tt.
F�lkereshetn�d ifj�s�god;
nyirkos cementfalak k�z�tt
k�pzelhetsz egy kis szabads�got -
gondoltam. S h�t amint f�l�llok,
a csillagok, a G�nc�l�k
�gy f�nylenek f�nt, mint a r�csok
a hallgatag cella f�l�tt.

Hallottam s�rni a vasat,
hallottam az es�t nevetni.
L�ttam, hogy a mult meghasadt
s csak k�pzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok m�st, mint szeretni,
g�rnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
bel�led, arany �ntudat!

Az meglett ember, akinek
sz�v�ben nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az �letet
hal�lra r�ad�sul kapja
s mint tal�lt t�rgyat visszaadja
b�rmikor - ez�rt �rzi meg,
ki nem istene �s nem papja
se mag�nak, sem senkinek.

L�ttam a boldogs�got �n,
l�gy volt, sz�ke �s m�sf�l m�zsa.
Az udvar szigor� gy�p�n
imbolygott g�nd�r mosolyg�sa.
Led�lt a puha, langy t�cs�ba,
hunyorgott, r�ffent m�g fel�m -
ma is l�tom, mily t�tov�zva
babr�lt pih�i k�zt a f�ny.

Vas�tn�l lakom. Erre sok
vonat j�n-megy �s el-eln�zem,
hogy' sz�llnak f�nyes ablakok
a lengedez� sz�sz-s�t�tben.
Igy iramlanak �r�k �jben
kivil�g�tott nappalok
s �n �llok minden f�lke-f�nyben,
�n k�ny�kl�k �s hallgatok.

1933-1934 tele