SZAB� MAGDA

ELFOGADLAK

Ki vagy te, aki visszafogtad
fut�somat?
M�rt vagy er�sebb, mint az �szt�n,
mely m�st mutat?
Iszonyod�som mened�k�t,
m�rt szegetted velem a b�k�t,
amelyet a f�lddel k�t�ttem,
hogy b�rjam, ha f�ld lesz f�l�ttem?
Sz�ba se �lltam az id�vel,
most alkuszom vele;
hi�ba �rzem, hogy vulk�n e f�ld,
hogy f�st�l kr�tere,
riadoz� �lmom felett
neveli suta magzat�t, lebeg
az egy�gy� rem�nys�g,
hogy te meg �n s a jegeny�k tal�n,
akik hallgatt�k vad sz�v�nk ver�s�t,
mi m�gis, m�gis, m�gis...
�, tal�ny,
ki fejt meg t�ged?
Ha k�r�ln�zel, kiborul a t�j,
feld�lt kos�r,
mikor mosolyogsz, j� mez�n
futkos valami ny�j,
ha megsz�lalsz, felemeli fej�t
a foly�, �gy lesi besz�ded.

T�ged szeretlek? T�ged, vagy a
mindens�get?

A karcs� hegyek hajlat�n
�gy lebben, mint a l�ng
ez a hajl�kony, ny�ri �jszaka.
A h�z. Haza. Vil�g.
Futni szeren�k, be az �j al�.
Ki van ott, aki h�v?
Ha l�thatn�l most sz�vemig!
Milyen zavart e sz�v.

�n nem �r�m�kre sz�lettem.
Neked m�rt �r�l�k?
R�g nem lehetnek terveim.
Most mire k�sz�l�k?
Bok�m �s �tjaim szil�rdak.
Most mi�rt sz�d�l�k?
Jaj, mennyire f�lbemaradtam!
H�t m�gis �p�l�k?

M�g nem tudom, mi vagy nekem,
�ld�s vagy b�ntet�s.
De elfogadlak, mint erem
e l�zas l�ktet�st.
H�t vonj a s�r� m�z al�,
m�g sz�rnyam-l�bam befenem,
s el�raszt villog� hom�llyal
az irgalmatlan szerelem.