Megnyugtat ltvny /Victor Hugo/
Victor Hugo
Megnyugtat ltvny
Minden sugrz s vidm ma. Most sz a frge lbu pk a tisztaselyem tulipnra csipkt, sznezstbl valt.
A reszketeg szitaktcske nagy gmb-szemmel lesi magt a tkrs tban, hol nyzsgve rajzik egy rejtlyes vilg.
gy tetszik, ifjodik a rzsa, a bbor bimbval rokon, s csupa gynyrrel szl a nta a csupa napfny gakon.
Szl a madr, Urt dicsrve, ki tiszta szvekben lakik, s rvonja a kkszem gre a hajnal lng-szemhjait.
Hol elhal minden lrma lgyan, a fk kzt zgida suhan, s az kszertart, zld mohban bogr ragyog, l arany.
Lankadt a hold, spadt a napban; mint vg, lbadoz beteg, opl- szembl hullva, lassan, lgy gi dessg pereg.
Cskolva szll a violra s a vn falig vonja a mh; moccantja a forr barzda vak csrit a nap fel.
Minden l, s minden a helyn van, trt ajtban sugrnyi nap, fut vz, ing rnykarjban, zld domb felett kk boltozat.
A sksg boldog fnye villog, a f virt, a lomb susog. Ember! ne flj ! tudja a titkot a termszet s mosolyog.
Nemes Nagy gnes ford.
|