ARANY J�NOS

A R�GI PANASZ

Eh! mi gondod a j�v�re?
Eh! a m�lttal mi k�z�d?
K�nnyel a m�lt s�rja dombj�t
S a rem�nynek sz�raz lombj�t
Hasztalan mit �nt�z�d?

Sz�zadoknak b�ne, �tka
Mind csak t�ged terhel-e?
Nem tal�n m�g sokkal �rz�bb,
Nem tal�n m�g sokkal v�rz�bb
Honfit�rsid kebele?..."

Oh, tudom; de b�natomban
Meg nem enyh�t t�rsas�g;
Mint sz�l�tlen t�bb gyerekre
Osztatlan sz�ll s mindegyikre
Az eg�sz nagy �rvas�g.

S�t az�ltal s�lyosb r�szem,
Hogy m�g a tett melege
M�s seb�t enyh�bb� t�szi:
�, szeg�ny, csak k�nj�t �rzi –
A lant m�la gyermeke.

Hogy rem�lt�nk! s mint csal�d�nk!
�s magunkban mekkor�t!...
Hisz csak egy pontot kerest�nk:
Megtal�lva, onnan est�nk;
�gy buk�sunk lelki v�d.

Mennyi sepr� a pezsg�sben,
S mily kev�s bor!... Volt el�g,
Kit nagy honszerelme vonzott
Megragadni minden koncot,
Nehogy m�s elkapja m�g.

Mennyi sz�jh�s! mennyi l�rma!
S egyre s�lyedt a nasz�d;
Nem el�g csak emlegetni:
Tudni is kell j�l szeretni,
Tudni b�lcsen, a haz�t.

Vagy nek�nk m�r �gy is, �gy is
Minden m�don veszni kell?
Egy vil�g hogy r�nk omoljon?
K�l-er�szak elsodorjon?...
Vagy itt-benn rohadni el?