Dsida Jen�

Az �n k�r�sem

Az �br�ndok, mik itt �lnek sz�vemben,
Imm�r tudom, hogy nem maradnak itt,
Minden, ami sz�p, gyorsan tovalebben, -
Az �let erre lassan megtan�t.

Mert mi az �let? Percek rohan�sa;
Fagyos vihark�nt sz�guld mindenik,
M�g�tt�k s�r a kertek pusztul�sa,
S a r�zsabokrot f�ldig let�rik.

Illatos szirmok, z�ldel� lev�lk�k!...
A vihar sz�rny�n mindez elrep�l,
Azt�n ragyoghat, nevethet a k�k �g:
Ott �ll a kert siv�ran, egyed�l.

�n sem sz�m�tok semmi kegyelemre,
�n felettem is v�gigz�g a sz�l,
Lelkemnek alv�, r�zsaszirmos kertje
Jobban megv�dve nincs a t�bbin�l.

�n k�szen �llok minden f�jdalomra,
Nem hall ajkamr�l senki sem panaszt,
De most sz�vemnek m�g egy v�gya volna.
S ha j� az Isten, meghallgatja azt:

Ne v�gtassanak szeg�ny r�zsakerten
Az �sszes szelek, mind, egyszerre �t,
Ne v�rjon r�jok elf�sulva lelkem,
Ne t�rjenek le minden r�zsaf�t;

T�pj�k szirmait egyenk�nt le, lassan;
Mind k�l�n f�jjon, sajogjon nekem,
�s mindegyiket nagyon megsirassam
�s minden k�nnyem egy-egy dal legyen.