V�rnai Zseni 
Szolg�lj, sz�vem!

Csak kis kitart�s! - biztatom magam,
m�g futni kell, m�g minden messze van.
Szolg�lj, sz�vem, m�g egy kicsit nekem,
jaj, meg ne �llj az �ton hirtelen,
sok a dolgunk m�g s nem mutathatom,
hogy a harcot m�r nem b�rom nagyon,
�s este, ha �gyamba roskadok,
�rzem, nagyon, nagyon f�radt vagyok.

Kicsit neh�z volt, j�l tudod, sz�vem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgy�k csak azt: az �ra j�l ketyeg,
nem irgalmaznak �m az emberek,
csak hajtsd a v�rt, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak �n tudom, ha �gyba roskadok,
est�re m�r milyen f�radt vagyok.

Szemem �rkos �s ajkam sz�glet�n
a k�t von�s m�r m�ly lett �s kem�ny,
sokat s�rtam; es� ut�n a f�ld
ilyen bar�zd�lt, csapzott, elgy�t�rt...
de ha mosolygok, mint ha nap kigy�l,
arcom hegy-v�lgye l�gyan kisimul,
csak este, ha �gyamba roskadok,
�rzem megint, nagyon f�radt vagyok.

Csak kis kitart�s, - kip-kop... pontosan,
holnap siker�l minden biztosan,
a f�l�ton, sz�vem, jaj meg ne �llj,
kip-kop... tov�bb is h�ven kalap�lj,
a hegynek f�l kicsit neh�z az �t,
sz�v kell hozz�, de aki odajut,
a csillagok k�zt csillagk�nt ragyog...
csak este, este oly f�radt vagyok.

Sose pihentem, nem volt r� jogom...
Most meg-meg�llok s felfoh�szkodom:
- � Istenem, kicsit m�g el ne hagyj!
szeg�ny sz�vem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitart�s, m�g egy h�s iram,
fussunk dalolva b�tran �s v�gan...
de este m�r a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!