V�rnai Zseni

CSOD�LATOS

Mi�rt keresn�k t�voli csod�kat?
hiszen, hogy �lek, maga is csoda!
Csod�latos, hogy volt id�: nem �ltem,
csod�lni ezt meg nem sz�n�k soha.
Csoda, hogy l�tok, hallok �s besz�lek,
csoda, hogy �rzek �s gondolkodom,
k�pzeletemben k�pek sz�rnyasodnak
s bet�h�l�mmal �ket elfogom.

H�t nem csoda, hogy �rok, egymag�ban?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
M�rt �ppen �n s nem �, vagy t�n a m�sik
e furcsa szellem titkos b�helye?
Csod�lhatn�m a napot �s a holdat
s az �rthetetlen sz�t, hogy: V�gtelen;
de m�rt sz�lln�k a messzi csillagokra,
hiszen csoda az �n kis �letem.

�s �j �letek szakadtak bel�lem,
oly egyszer� �s m�gis oly csod�s,
ahogy a r�gyb�l a lev�l kipattan,
m�gis mi h�t egy �j fogantat�s?
Mi az a furcsa l�z: szeretni, v�gyni,
mi a remeg�s, mi a f�lelem?
S mily k�l�n�s, �gy cs�ggni mindhal�lig
egy idegen, egy m�sik �leten.

A gyerekem az �letemnek m�sa,
� �n vagyok, de m�gis � maga.
Csod�ltam �t, amikor j�rni kezdett,
mikor kibuggyant legels� szava,
s hogy egyre n�tt, akkor m�r f�lni kezdtem:
lehets�ges, hogy � m�g �n vagyok?
s mikor benne is k�pek sz�rnyasodtak,
akkor �reztem, hogy m�r elhagyott.

Csod�latos, hogy mennyif�le k�p van,
s ah�ny ember, megannyi k�pzelet.
Mindenki l�t, csup�n r�pt�n elfogni
kevesen tudj�k �m a k�peket,
m�v�sznek mondj�k az ilyen var�zsl�t,
aki szavakba, sz�nbe, k�be v�s,
de honnan ez, �n is mik�nt csin�lom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mes�s.

Csod�lkozom, csod�lkozom, hogy �lek!
Azt sem tudom, mib�l, meddig, hogyan?!
Ak�r a mag, amely egy sziklacs�cson
gy�keret ver s k�vek k�zt megfogan.
A sz�l a gy�nge magvat elsodorja,
de er�s az �let �s megtapad...
Csod�latos az �let �s hogy �lek
s hogy �n is adtam �letmagvakat!

(1935.)