ANYM AZ SZBEN /Vrnai Zseni/
ANYM AZ SZBEN 
Oly kicsire zsugortottk az vek,
meggrnyesztettk a szenvedsek,
a hta hajlott, a szeme rkos,
s mint a fakrge, arca rncos.
Pompz szpnek sose lttam,
csak munkban kopott ruhban,
remegni rtnk, srni, flni,
n nem lttam az anymat lni.
Mint ds gymlcsfa, megszedetten
ll koprra szretelten
a ks szben, s fldre hajlik,
panaszl hangja alig hallik.
Gymlcsei mr mind lertek,
magban nz el a tlnek,
a hossz tlnek, elmlsnak,
lassan a fldberoskadsnak.
Deres fejt az sz belengi,
ltom t lassan kdbe veszni
belehullni az rkltben,
idtlen ,nagy vgtelensgbe.
Term porbl let rik,
arany szve a napban fnylik,
gy l majd gymlcsben, fban,
elmlhatatlan anyasgban.
|