[Ksbbi] [1684-1665] [1664-1645] [1644-1625] [1624-1605] [1604-1585] [1584-1565] [1564-1545] [1544-1525] [1524-1505] [1504-1485] [1484-1465] [1464-1445] [1444-1425] [1424-1405] [1404-1385] [1384-1365] [1364-1345] [1344-1325] [1324-1305] [1304-1285] [1284-1265] [1264-1245] [1244-1225] [1224-1205] [1204-1185] [1184-1165] [1164-1145] [1144-1125] [1124-1105] [1104-1085] [1084-1065] [1064-1045] [1044-1025] [1024-1005] [1004-985] [984-965] [964-945] [944-925] [924-905] [904-885] [884-865] [864-845] [844-825] [824-805] [804-785] [784-765] [764-745] [744-725] [Korbbi] [Archvum]
Dsida Jen: Hlaads
Ksznm Istenem az desanymat!
Amg vd engem, nem r semmi bnat.
Krlvesz virraszt ld szeretettel,
rtem jjel-nappal dolgozni nem restell.
ldott teste, lelke csak rettem frad,
Ksznm Istenem az desanymat!
Ksznm a lelkt, melybl reggel, este
imdsg szll Hozzd, gyermekrt esdve.
Ksznm a szvt, mely csak rtem dobban
itt e fldn senki sem szerethet jobban! –
Ksznm a szemt, melybl jsg rad,
Istenem ksznm az desanymat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az rva,
Aki oltalmadat, vigaszodat vrja.
Leborulva krlek: gondod legyen rjuk,
Hiszen szegnyeknek nincsen desanyjuk!
Vigasztald meg ket ld kegyelmeddel,
Nagy-nagy bnatukat takard el, temesd el!
ldd meg desanym jrst-kelst,
ldd meg knnyhullatst, ldd meg szenvedst!
ldd meg imdsgt, melyben el nem frad,
ldd meg kt kezeddel az desanymat!
Halld meg j Istenem, legbuzgbb immat:
Ksznm, ksznm az desanymat!
|
Szabad az ellensgtl is tanulni! (Ovidiusz)
|
Egyltaln ne vitatkozz tbb arrl, hogy milyennek kell lennie a j embernek, hanem lgy olyan. (Marcus Aurelius)
|
Szksgben mutatkozik meg az igaz bart. (Petronius)
|
Meggylltet a sok panasz, a kifogs, a kesergs, de aki tr, gyakran megnyeri a szveket. (Propertius)
|
Hogy megtartsd a lenyt, s elvesztve ne sjtsa a lelked, szellemi kincsekkel toldd meg a testi tklyt. (Ovidius)
|
Az ember szmra semmi sem j, ami t nem teszi igazsgoss, meggondoltt, frfiass. (Marcus Aurelius)
|
Nem a test, hanem a llek kt tarts hzassgot. (Publilius Syrus)
|
Az igazi fjdalmat is enyhti az id. (Quintilianus)
|
Megkettzi vtkt az, aki bnt nem szgyelli. (Publilius Syrus)
|
A szerencse vegbl van, mikor legszebben ragyog, akkor trik el. (Publilius Syrus)
|
Ha a tested valaki odaadn annak, aki ppen szembejn, bizonyra rossz nven vennd. Azrt viszont nem szgyelled magad, hogy a jzan eszed brkinek odaadod azzal, hogy felindulsz s elveszted nyugalmadat ha szidalmaz. (Epikttosz)
|
A szerelem legrejtettebb titkait csak az ismeri meg, aki kpes az rzelmi hsgre. (C. G. Jung)
|
A derk ember, bizony meg nem vltoztatja rangra jutvn jellemt. (Euripidsz)
|
Nincs nagyobb veszedelem, mint abbahagyni a munkt. Leszokik rla az ember. (Victor Hugo)
|
Az ember annyit r, amennyit vltoztat a vilgon. ( Malraux)
|
Oly rvid rjngs a harag.
Ha az indulatod nem szolgd, lesz az r, zabolzd, lncold idejn meg.
(Horatius) |
Az ember ott kezddik, hogy teremt valamit, ami nincs.
Valakinek lenni a semmibl.
Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenllst keresni.
Csak azt rdemes megcsinlni, ami lehetetlen.
(Hamvas Bla) |
rcfalknt lljon a jellem; mit nem rettent bntudat s vtek sose spaszt. (Horatius) |
Nem csak a szerencse vak, de tbbnyire azokat is elvaktja, akiket kegyeibe fogad. (Cicero) |
|