[Ksbbi] [1737-1718] [1717-1698] [1697-1678] [1677-1658] [1657-1638] [1637-1618] [1617-1598] [1597-1578] [1577-1558] [1557-1538] [1537-1518] [1517-1498] [1497-1478] [1477-1458] [1457-1438] [1437-1418] [1417-1398] [1397-1378] [1377-1358] [1357-1338] [1337-1318] [1317-1298] [1297-1278] [1277-1258] [1257-1238] [1237-1218] [1217-1198] [1197-1178] [1177-1158] [1157-1138] [1137-1118] [1117-1098] [1097-1078] [1077-1058] [1057-1038] [1037-1018] [1017-998] [997-978] [977-958] [957-938] [937-918] [917-898] [897-878] [877-858] [857-838] [837-818] [817-798] [797-778] [Korbbi] [Archvum]
Azok lnek a legrosszabb szolgasgban, akik nem tudnak magukon uralkodni. (Xenophon)
|
Tbb dolog rettent bennnket, mint amennyi szorongat, s gyakrabban szenvednk a hiedelmektl, mint a valtl. (Seneca)
|
Ahhoz, hogy nmagad legyl – egy olyan vilgban, amely jjel-nappal arra trekszik minden ervel, hogy olyann tegyen tged, mint akrki ms – a legnehezebb csatt kell megvvnod amit csak lehet emberileg, s sosem szabad abbahagynod a harcot. (E.E. Cummings)
|
Azt dicsrd az emberben, amit sem elragadni, sem adni nem lehet, ami az tulajdona. Krded, mi az? A llek, s a llekben tkletessgre jutott rtelem. (Seneca)
|
lete sorn az ember gyakran attl fl amitl nem kellene, vagy nem gy fl, ahogy kellene, vagy nem akkor amikor kellene. (Arisztotelsz)
|
Az emberekkel val foglalkozs nagyon hasonlt az aranymossra. Nem a piszkot keresed, hanem az aranyat. (Andrew Carnegie)
|
Az igazsg szp s rendthetetlen, bartom. De gy ltszik, nem knny errl az embereket meggyzni. (Platn)
|
Lgy az a vltozs, amit a vilgban is ltni akarsz. (Gandhi)
|
Rvid az igazsg szava, a hazugsg beszde hossz. (Caeciius)
|
Ha az igazsgot akarod birtokolni nmagad mlyn kell rtallnod. (Weres Sndor)
|
A legtbb ember rossz br a maga dolgban. (Arisztotelsz)
|
Az emberi termszet olyan, hogy mindennl jobban szereti azt, ami elveszett: annyira visszasvrogjuk azt, amit elvesztettnk, hogy sokkal kevsb becsljk meg azt, amink megmaradt. (Seneca)
|
Amg valakinek jl megy sora, mindenki a bartjnak akar ltszani. (Arisztotelsz)
|
Dsida Jen: Hlaads
Ksznm Istenem az desanymat!
Amg vd engem, nem r semmi bnat.
Krlvesz virraszt ld szeretettel,
rtem jjel-nappal dolgozni nem restell.
ldott teste, lelke csak rettem frad,
Ksznm Istenem az desanymat!
Ksznm a lelkt, melybl reggel, este
imdsg szll Hozzd, gyermekrt esdve.
Ksznm a szvt, mely csak rtem dobban
itt e fldn senki sem szerethet jobban! –
Ksznm a szemt, melybl jsg rad,
Istenem ksznm az desanymat!
Te tudod, Istenem – milyen sok az rva,
Aki oltalmadat, vigaszodat vrja.
Leborulva krlek: gondod legyen rjuk,
Hiszen szegnyeknek nincsen desanyjuk!
Vigasztald meg ket ld kegyelmeddel,
Nagy-nagy bnatukat takard el, temesd el!
ldd meg desanym jrst-kelst,
ldd meg knnyhullatst, ldd meg szenvedst!
ldd meg imdsgt, melyben el nem frad,
ldd meg kt kezeddel az desanymat!
Halld meg j Istenem, legbuzgbb immat:
Ksznm, ksznm az desanymat!
|
Szabad az ellensgtl is tanulni! (Ovidiusz)
|
Egyltaln ne vitatkozz tbb arrl, hogy milyennek kell lennie a j embernek, hanem lgy olyan. (Marcus Aurelius)
|
Szksgben mutatkozik meg az igaz bart. (Petronius)
|
Meggylltet a sok panasz, a kifogs, a kesergs, de aki tr, gyakran megnyeri a szveket. (Propertius)
|
Hogy megtartsd a lenyt, s elvesztve ne sjtsa a lelked, szellemi kincsekkel toldd meg a testi tklyt. (Ovidius)
|
Az ember szmra semmi sem j, ami t nem teszi igazsgoss, meggondoltt, frfiass. (Marcus Aurelius)
|
|