�j bejegyz�s Friss�t�s

2008.12.03. 05:40

2008.12.02. 05:26

2008.11.29. 06:24

2008.11.22. 08:11

2008.11.21. 07:39

2008.11.20. 06:28

2008.11.16. 05:57

2008.11.10. 05:56

2008.11.06. 06:21

2008.11.01. 05:44

2008.10.31. 18:57

2008.10.31. 18:57

2008.10.31. 05:53

2008.10.29. 06:06

2008.10.27. 17:04

2008.10.27. 17:03

2008.10.21. 17:37

2008.10.18. 08:01

2008.10.16. 16:51

2008.10.16. 11:00

�sz volt. Az �ra lassan ketyegett, szinte m�r v�nszorgott. Az ablakon b�nt�an s�t�tt be a nap, ezzel m�g melegebb� t�ve a hatalmas szob�t. Kintr�l a v�ros zaja sz�r�d�tt be, amint ideges emberek ord�tottak, dud�ltak, siettek. Egy f�rfi unottan k�ny�k�lt a szob�ban elhelyezked� asztalra, mik�zben kez�ben egy tollat forgatott. "K�sik." Hirtelen csap�dott ki az ajt�, majd l�pett be egy k�nnyt�l �ztatott l�ny. Fekete haja csapzottan omlott a h�t�ra, m�g k�k szemei remegve kerestek egy embert. Feh�r, t�rdig �r� szokny�j�t idegesen gy�r�gette, mik�zben pr�b�lta elfojtani felt�r� zokog�s�t. - Gabe... - suttogta rekedtes hangon az �ppen fel�ll� f�rfinak, mik�zben odarohant hozz�. - Gabriel, apa... apa... - zokogni kezdett, mik�zben felh�zta feh�r fels�j�nek az ujj�t. Lila, �s k�k foltok vir�tottak a karj�n, n�hol r�sz�radt v�r is. - Caroline, azt ne mond, hogy megint... - suttogta halkan, mik�zben mag�hoz vonta a l�nyt. Tekintete �jra, �s �jra v�gigfutott a kecses karokon, m�g szemei megremegtek. "Mi�rt nincs ennek v�ge? Mi�rt nem hagyja ott? Hiszen m�r 18! M�r nem kellene ott maradnia!" - Nem hagyom, hogy visszamenj oda! Hozz�m k�lt�z�l! Nincs vita! - t�volodott el a l�nyt�l, m�g szemeiben elsz�nts�g t�kr�z�d�tt. - Nem engedem, hogy �jra b�ntson! Caroline, fontos vagy nekem! - suttogta halkan, mik�zben remeg� kezekkel ny�lt a b�rsonyos archoz. Egy �jabb k�nnycsepp, melyet a f�jdalom sz�lt, mely az elm�n has�tott �t, �s a sz�ven csap�dott. Nem volt bocs�nat e tettre. Hogyan is lehetett volna, hiszen egy gyermek szerette az apj�t, ki ez�rt b�ntet�st adott. Egy gyermek, ki ezt t�rte, �s cser�be sz�nalmat �s �t�seket kapott. Nem mondta el senkinek, titkolta, �s elrejtette a vil�g el�l, m�g � mosolyogva azt mondta: "Nincs semmi baj!" Pedig igen is volt. Egy �larc m�g� rejt�z�tt, mely al� senki nem l�tott... Vagyis kiv�ve egy valakit... Egy f�rfi, aki csak v�letlen botlott bele egy l�nyba. Nem tudott r�la semmit, m�gis meg akarta ismerni. Tal�lkozott vele, aj�nd�kot, boldogs�got vitt a l�ny �let�be, ezzel elviseltetve vele a sz�v�t �r� �t�seket. �m egy nap az �larc teljesen elt�nt, amikor v�resen, lila, k�k foltokkal, k�nny�ztatta arccal, �s az es�t�l vizesen kopogott egy t�r�keny gyermek az ajtaj�n. Gabriel �vatosan emelte fel a karjaiba a halkan szuszog� l�nyt, �s nyitotta ki az irod�j�nak ajtaj�t, mire a v�r�teremben minden tekintet a furcsa p�rosra szegez�d�tt. Senki sem k�rdezett, m�r mindenki ismerte a l�nyt, hiszen amikor itt volt, kedvesen elbesz�lgetett vel�k. - A mai rendel�s elmarad! K�rem, f�radjanak az asszisztensemhez, �s besz�ljenek meg egy �jabb id�pontot! - suttogta halkan, nehogy fel�bressze Caroline-t. - Sajn�lom, hogy feleslegesen f�radtak ide! - tette hozz� mik�zben becsukta az irod�j�nak ajtaj�t, mellyen egy n�vt�bla szerepelt: Gabriel Montana, Pszichol�gus Halk l�ptek t�rt�k meg a csendes folyos�t. A feh�r falak rik�t�an sz�rt�k az emberek szem�t, m�g egy-k�t ablakn�l z�ld vir�gok pihentek. N�h�ny ajt� m�g�l egy-egy csipog�s hangzott fel. A plafonon l�v� l�mp�k k�z�l p�r darab m�r csak pisl�kolt. A falak ment�n v�gig sz�kek foglaltak helyet, vagy n�v�nyek. A csillagok m�r fent voltak. M�r senki sem rohant, m�r senki sem tett semmit... - Doktor �r, k�rem, j�jj�n gyorsan! - ki�ltott fel az egyik szob�b�l kij�v� asszisztens, mik�zben odarohant a f�rfihez, �s a kez�ben l�v� l�nyt kezdte el n�zni. - Mi t�rt�nt vele? Csupa v�r a hasa! - suttogta d�bbenten, mik�zben mell� l�pett egy �tvenes �veiben j�r� f�rfi. - Csak a k�k, lila foltokr�l tudtam a karj�n! Amikor haza�rtem vele, �s raktam volna le az �gyra, akkor vettem �szre! D�lut�n 4 �ta alszik! K�rem, tegyenek m�r vele valamit! - csattant fel Gabriel idegesen, mik�zben lerakta a hord�gyra, amit most hozott oda k�t ember. V�rni, folyton csak v�rni... Gabriel idegesen s�t�lt fel s al�. M�r f�l �r�ja, hogy bevitt�k a m�t�be bels� v�rz�s gyan�j�val Caroline-t - �neki m�gis 30 �vnek t�nt. Ideges volt �s d�h�s. D�h�s, mert nem el�bb hozta el az apj�t�l, �s ideges, mert nem mondanak neki semmit. - Az istenit! - csapott idegesen a falba, mik�zben fej�t a kez�re t�masztotta. Szemeib�l halk k�nnyek folytak v�gig, le az �ll�ra, onnan pedig egyenesen a vil�gosz�ld padl�ra. "Tegnap m�g olyan boldogan j�tt be, �s besz�lgetett a p�cienseimmel. De most?" A k�nnyek megal�thatatlanul folytak le az arc�r�l. Nem sz�gyellte. Hirtelen kinyit�dott a m�t� ajtaja, mire Gabriel felkapta a fej�t, �s n�zte, ahogy kitolj�k a porcel�nfeh�r l�nyt, ki�rt az �let�t is odaadta volna. Olyan �rtatlannak t�nt... Mintha soha senki sem b�ntotta volna. Az asszisztensek a doktor t�rsas�g�ban k�rbevett�k Caroline �gy�t, mik�zben a kezel�s�t besz�lt�k meg. N�ha-n�ha a doktor felpillantott a k�rlapb�l, �s n�zte, ahogy megt�rten �l Gabriel �s szor�tja a l�ny kez�t. - Doktor �r, nem k�ne kih�vni a rend�rs�get? Hiszen nyilv�nval�, hogy megvert�k! - k�rdezte egy fiatal n�v�r. - Tudja, maga m�g �j, ez�rt nem tudhatja, hogy az emberek elmondj�k, ha akarj�k... A kisasszony felteszi a feljelent�st, ha akarja! N�zze! - b�k�tt a fej�vel Gabriel fel�. - � majd vigy�z r�! A tekintete mindent el�rul! Jobban szereti a l�nyt, mint az �let�t! - hagyott ott mindenkit a doktor. Hetek teltek el az�ta a nap �ta. Caroline minden nap kiment a k�rh�z udvar�ra, �s s�t�lt, mik�zben hallgatta a t�voli aut�k zaj�t, a madarak kedves �nek�t, m�g b�r�t a sz�l simogatta. A doktor felaj�nlotta a lehet�s�get, hogy jelentse fel a rend�rs�gen az illet�t, de a l�ny csak a fej�t r�zta, �s n�m�n n�zett ki a k�rterem ablak�n. Gabriel is sokszor l�togatta, �s k�rlelte ugyanazt, mint a doktor... Jelentse fel... De nem tette. "A szeretet er�sebb, mint b�rmely bilincs, r�cs... Mindent elt�r, elvisel... " Halk kopog�s keltette fel a figyelm�t, mik�zben � maga kifele b�mult az ablakon, �s n�zte, ahogy az ablak melletti f�n egy mad�r eteti a fi�k�it. Tekintet�t elv�ve onnan az ajt�ra szegezte, �s egy halk Szabaddal bebocs�t�st nyert a zargat�nak. Gabriel sz�ke haja, majd fekete szemei t�ntek fel, m�g kezeit a h�ta m�g� rejtette. Arc�n egy furcsa mosoly jelent meg, m�g szemei boldogan csillogtak. - Szia! - k�ld�tt egy mosolyt az �rkez�nek, m�g kez�vel egy rakonc�tlan tincset t�rt a f�le m�g�. Szemeiben megb�n�s csillogott, hiszen tegnap megb�ntotta a fi�t... "Csend... A madarak csendben maradtak, a szell� is halkan suhant tov�bb. Nem rezgette meg a f�kr�l lehull� leveleket, nem suttogott kedves t�rt�neteket... - �rtsd meg... - suttogta rekedtes hangon, mik�zben meg�llt. - �n szeretem az ap�mat... M�g annak ellen�re is... - hangja megremegett. - Carrie, az az ember t�bb �ven kereszt�l b�ntalmazott! Egy ilyen ember nem az ap�d! - emelte fel a hangj�t Gabriel, mik�zben kezeit �k�lbe szor�totta. - Ez... Ez nem igaz! - r�zta a fej�t d�h�sen, m�g szemeiben k�nnyek gy�lekeztek. - Te nem �rtheted ezt! Te nem is ismersz! - ki�ltotta, ezzel megb�ntva a f�rfit. - Nem ismerlek? - k�rdezte suttogva. - Kin�l t�lt�tted az �jszak�t ap�d el�l menek�lve? Kinek s�rtad el a bajod? Ki volt az, aki mindig pr�b�lt seg�teni? Ki, ha �n nem? - k�rdezte d�h�sen..." Gabriel beljebb l�pet a k�rterembe, majd le�lt a l�ny mell�, �s megfogta annak a kez�t. Ideges volt! - Sajn�lom! - suttogta halkan Caroline, m�g keze megremegett, ezzel mag�ra vonva az ideges f�rfit. - Nem haragszom! - r�zta a fej�t mosolyogva, m�g egyik keze m�g mindig a h�ta m�g�tt lapult. - M�r tegnap f�tylat tettem r�! - n�zett a tengerk�k szemekbe. - Tudod... Ezt m�r tegnap oda akartam adni... Csak... J�tt az a dolog... - h�zott el� a kez�b�l egy feh�r kis dobozt. - Na, ne ijedj meg, nem megk�rni akarlak! - nyugtatta meg a megd�bbent Caroline-t. - Ezt m�r f�l �ve csin�ltattam neked! - nyitotta ki a kis dobozt ezzel megmutatva a kicsiny kis titkot. Egy sz�v volt benne, melyen egy �r�s szerepelt. "Mindig veled" - Ez gy�ny�r�! - suttogta halkan, m�g szemeib�l k�nnyek folytak. - Ha ez�rt s�rsz, akkor mit fogsz tenni, ha elmondom, hogy ha itt k�z�pen megnyomod ezt a kis dudort, akkor kiny�lik, �s a kedvenc zongora darabodat j�tssza! - nevette el mag�t Gabriel, mik�zben �t�lelte a boldogs�gt�l zokog� t�nem�nyt. - Na, ne s�rj! - suttogta a f�l�be, mik�zben fej�t a l�ny v�llg�dr�be f�rta, �s m�lyen beszippantotta azt a m�mor�t� illatot, ami mindig k�rbevette. "Vajon meddig b�rom?" - Gabe... �n... - tolta el mag�t�l Carrie, mik�zben szemeit a padl�ra szegezte. Kez�ben a kicsiny kis sz�vet szorongatta, m�g sz�ja megremegett. - �n... - egy s�haj szakadt fel bel�le. - Ma reggel... apa... apa itt j�rt! - hadarta el ijedten, mik�zben szemeib�l a k�nnyek megindultak. - K�rlek... Ne... Ne haragudj! �n nem tudtam, hogy ide j�n! - suttogta. Gabriel d�bbenten n�zte, ahogy Caroline a fej�t a nyak�ba f�rja, mik�zben egyfolyt�ban bocs�natot k�r. Nem �rtette... Nem �rtette, mi�rt teszi ezt a l�ny, hiszen nem tehet r�la. Keze �nk�ntelen�l t�rtak az �benfekete hajba, mik�zben megnyugtat� szavakat suttogott. A sz�ve hevesebben dobogott, m�g szemei ell�gyultak. Hirtelen t�rt�nt az eg�sz... M�r csak arra eszm�lt fel, hogy a puha ajkakat simogatja az �v�vel. "Sz�val eddig b�rtam!" Has�tott �t a fej�n a f�jdalmas gondolat, hiszen ezzel azt hitte, elveszti azt, akit maga mellet akart tudni. Caroline d�bbenten nyitotta ki a k�nnyekt�l �zott szemeit, �s n�zett az �benfekete szemekbe. Meg akarta �rinteni azt a f�rfias arcot, mely �veken kereszt�l rabul ejtette... De nem merte... F�lt, hogy k�dd� v�lik... Szemeit �jra lecsukva b�jt a f�rfi mellkas�hoz, �s sz�vta be azt a m�mor�t� illatot, amit csak rajta �rzett. - Nem akarlak elvesz�teni! - suttogta Carrie, mik�zben kezei g�rcs�sen kapaszkodtak a f�rfi fels�j�be. - Szeretlek! - hangja megremegett, m�g ajakait megszokotts�gb�l harapd�lta. A piros kis sz�v halkan hullott a feh�r takar�ba, mik�zben kiny�lt, �s kezdte el j�tszani a l�gy zongora dallamot. Senki sem figyelt fel r�, m�gis mindenki hallgatta. Mindenkinek a sz�v�hez �rt, egy kedves eml�ket felid�zve. Gabriel idegesen t�rt sz�ke haj�ba, majd kortyolt a keser� k�v�j�ba. Elsa, a titk�rn�je s�rg�tt-forgott k�r�l�tte, mik�zben egy-k�t fontos paciensr�l besz�lt. Nyikordulva ny�lt ki a barna �vegajt�, mire a bent l�v�k egyszerre kapt�k fel a fej�ket. Gabe m�g le is �nt�tte mag�t, ezzel idegesen fel�llva, m�g az �rkez� - kinek k�k szemei boldogan csillogtak - nevet�sben t�rt ki. - Jaj, Carrie, annyira �r�l�k, hogy kiengedtek! - rohant oda a harmincas �vekben j�r� titk�rn�, s �t�lelte a m�r csendben l�v� l�nyt. - �n is! - halk hangon sz�lalt meg, m�g kezeiben a piros kis sz�vet szorongatta. Az�ta a nap �ta egyszer sem telt el egy perc, hogy nem lett volna n�la. Ragaszkodott a kis aj�nd�khoz. - �s... Mit mondott a doki? - k�rdezte Gabriel, amikor m�r sikeresen �tvette a feh�r ing�t egy m�sikra. - Valamit! - szemei nevetve csillogtak a bossz�s f�rfira, majd a szob�ban l�v� polcr�l lev�ve egy k�nyvet le�lt a b�rkanap�ra. - R�ges-r�gen volt egy vil�g... Egy vil�g mely... - hangja egyre csak halkult, mik�zben olvasott, m�g Elsa a pap�rokat let�ve az �r�asztalra t�vozott a szob�b�l, addig Gabriel le�lt a l�ny mell�, �s figyelte minden rezd�l�s�t. Caroline csak akkor vette �szre, hogy Gabriel az �l�ben alszik, amikor a k�nyvet letette a kanap� el�tt l�v� �vegasztalra. Keze gyeng�den �rintette meg a f�rfias arcot, mely a gondokt�l megszabadulva sokkal ink�bb kisfi�s volt. A kis sz�vet, - mely olvas�sn�l is a kez�ben volt, - letette a k�nyv mell�, �s kinyitotta. Halk zene t�rte meg a komor kis irod�t, ezzel egy kis �letet hozva bel�. A szob�ba a lemen� nap s�t�tt be, m�g kintr�l az emberforgatag zaja sz�r�d�tt be. Valahol egy l�gy hang k�vette a zongoradarab ritmus�t, ezzel megdobogtatva egy szerelmes sz�vet. Carrie hangja elhalkult, m�g a nap az utols� sugarait t�ntette el a horizontr�l. Kecses keze becsukta a kicsiny kis sz�vet, m�g m�sik keze a f�rfi arc�t simogatta, aki - b�r ezt a l�ny nem vette �szre - most �bredezett. Gabriel elkapta Caroline kez�t, �s sz�j�hoz emelte, ezzel mag�ra vonva annak a tekintet�t. Ajkai meg�rintett�k a b�rsonyos b�rt, m�g a sz�ve hevesen vert... M�g mindig nem tudta elhinni. - Ha mindig �gy aludhatok, akkor �tv�ltok erre a munk�ra! - suttogta, mik�zben elengedte a l�ny kez�t. - Butas�gokat besz�lsz! - hajolt Gabriel sz�j�hoz, �s suttogta, m�g ajkain pajkos mosoly jelent meg. - Ne sz�rakozz! - r�ntotta mag�hoz Carriet, ezzel cs�kot form�lva a j�t�kb�l. - Ki... Mikor... Hol... - suttogta mikor ajkaik elv�ltak egym�st�l, m�g szemeiben mintha furcsa k�d j�tszadozott volna. Haja Gabriel arc�ba hullott, mik�zben a nyitott ablakon besurran� szell� j�tszadozott a tincsekkel. - Hogy ki? Egy fekete haj� angyal, aki belopta mag�t a sz�vembe, hogy mikor... H�t, hogy mikor azt m�r nem tudom... Hogy hol? Azt hiszem egy parkban botlottam bel�... - gondolkodott el. - Igen, ott! - kezdett el b�logatni, mire Carrie csilingel� hangja t�lt�tte be a helys�get. A sz�vhez sz�l� szeretet az, amikor egy gyermeki sz�v boldog, �s tud nevetni... Mikor ezzel m�sok sz�v�t is meg�rint... Mikor el�r mindenkihez a boldog tekintete, lelke, �rint�se... Halk, �s egyben ideges l�ptek t�rt�k meg a csendes h�zat. Ablakai be voltak t�rve, m�g a bej�rati ajt� nyikordulva ny�lt ki, melyen Carrie l�pett be. Feh�r szokny�ja kecsesen k�vette hat�rozott mozdulat�t. A f�rfi, - aki a h�zban tart�zkodott - idegesen kapta oda a tekintet�t. - Hol volt�l! - ragadta meg a kecses kezet, �s r�ntotta k�zelebb. Caroline ijedten sikoltott fel. - A... Apa... Ez f�j! - ki�ltott fel, amikor a f�rfi ell�kte mag�t�l, egyenesen a padl�ra. Carrie �desapja fel� magasodott. - Most megtanulod mi a lecke, ha t�bb napra elm�sz! - kez�ben egy �v volt, mellyel lecsapott Caroline-ra... �jra... �s �jra... Mikor egy gyermek elsz�nja mag�t egy - sz�m�ra f�jdalmas - tettre, cser�be k�tszer annyit kap... Pedig csak el akarta mondani, hogy mennyire szereti, de � ezt nem b�rja, ez�rt ink�bb elmegy... Csak ennyit akart... S most m�gis.... Crawley v�ros�ban szir�n�zva sz�guldott egy feh�r ment�aut�, h�tul egy beteget sz�ll�tva. Egy fiatal l�ny volt, ki�rt k�zd�ttek az orvosok. �benfekete haja v�resen tapadt h�feh�r arc�ra, m�g egyik keze furcs�n h�tra hajlott. Tengerk�k szemeit lassan nyitotta ki, melyek k�b�n b�mult�k az aut� tetej�t, m�g v�r�s ajakit sz�l�sra nyitotta. - �n... - halk hangj�ra felkapt�k a fej�ket az ott l�v�k. - �n... Nem akartam... Csak el akartam b�cs�zni... - suttogta. - K�rem... Ezt... Ezt mondj�k el... el Gabrielnek.... Gabriel Montan�nak... - szemei lecsuk�dtak. Egy �let, mely kihunyni k�sz�l, de ezt az �giek nem engedik... Egy �let, mely elveszett, de visszatal�lt arra az �sv�nyre, mely hazavezet. Nem is olyan messze egy f�rfi a vezet�kes telefonra �bredt. �lmos tekintettel csoszogott ki a szob�j�b�l, a nappaliba, hogy felvegye a k�sz�l�ket. - Igen, tess�k? - tekintete a fali�r�ra t�vedt. - J� est�t! Sajn�lom, hogy ilyen k�s�i id�ben zavarom, de Caroline Timlert hajnali f�l kett�kor k�rh�zba sz�ll�tott�k, �s mivel �nt eml�tette a ment�aut�ban, k�teless�g�nk volt �nt felh�vni! - sz�lalt meg egy monoton hang a vonal t�ls� v�g�n. - Hogy... Hogy mondta? - hangja d�bbenten csengett. - Mi... Mi t�rt�nt? - k�rdezte. - A kisasszonyt az �desapja s�lyosan megverte, ha szomsz�d gyerek nem hallja meg a seg�lyki�lt�sokat, akkor m�r nem �lne. A ment�aut�ban �nt eml�tette, �s hogy sajn�lja, meg hogy csak elakart b�cs�zni! Azt mondta, ezt adjuk �t �nnek! - Gabriel meredten b�mult maga el�, m�g sz�ja megremegett. - Melyik k�rh�zban van?... Halk l�ptek zaja t�rte meg a s�rg�sforg�st, m�g egy f�lelemmel teli szemp�r futott �t a helys�gen... Gabriel a recepci�shoz sietett, majd amikor megtudta Carrie szob�j�nak a sz�m�t, azonnal rohanni kezdett hozz�. Kiker�lt p�r szomor�, zokog� embert, majd meg�llt az 519-es szoba el�tt. M�ly leveg�t vett, felk�sz�lve a l�tv�nyra. Halkan nyikordult az ajt�, mire a rend�rs�g �s Caroline arra fel� n�zett. A l�ny szemeiben megb�n�s csillant, m�g egyik keze g�rcs�sen kapaszkodott a kis sz�vhez, melyet a m�t�t sor�n sem engedett el. Arc�n sok seb �ktelenkedett, m�g fej�n egy feh�r k�t�s volt, ahogy az egyik karj�n is. - Eln�z�st, de ki maga? - k�rdezte a rend�rkapit�ny, m�ly �s gyan�s hangj�n. - �... - Carrie megakadt, hiszen tudta, ha azt mondja csak egy bar�t, akkor kik�ldik, de ha azt mondja... Abban m�g nem volt biztos... Nem besz�lgettek m�g r�la... De nem akarja, hogy elmenjen... - ... A kedvesem! Gabriel Montana! - hangja halkan csengett. - Val�ban? - gyanakv� hang t�rte meg a csendet. - Igen! - b�lintott, mik�zben mag�hoz intette a f�rfit. - Gabriel, annyira �r�l�k... �r�l�k, hogy itt vagy! - hangja megcsuklott, mik�zben szemeib�l k�nnyek folytak. - Sa... Sajn�lom! - suttogta, amikor Gabe �t�lelte. - Ennyire m�g nem b�ntott! Mi t�rt�nt vele? - t�volodott el, mik�zben keze a sebeket simogatta. - Apa... Apa elfelejtette, hogy k�rh�zban voltam... �s... �s haragudott r�m, hogy t�bb... T�bb napig nem voltam otthon! - k�nnyeit pr�b�lta visszatartani, let�r�lni, mindhi�ba. - Megvert... �jra... �s �jra... - szemeit les�t�tte, m�g �p keze Gabriel p�l�j�t szorongatta, m�g a takar�n a kis sz�v pihent... - Khm... - Carrie a kapit�nyra emelte a tekintet�t. - Nos, ott tartottunk, hogy mi�rt is ment vissza, ha tudta, b�ntani fogja az apja? - Gabriel rosszall�an n�zett a f�rfira. - �n nem tudtam... Nem tudtam, hogy b�ntani fog! Soha sem volt ilyen... Vagyis... Soha sem vert meg ennyire! - suttogta maga el�, m�g a t�bbi benntart�zkod� rend�r felmorajlott. - Mi�ta b�ntalmazza az �desapja? - sz�vtelen�l sz�rt egy l�thatatlan t�rt Carrie sz�v�be. - Na most m�r el�g! - csattant fel Gabriel. - Nem l�tja, hogy mennyire szenved! 3 �vembe telt, hogy megny�ljon m�soknak, maga ezt nem fogja lerombolni! Ne zaklassa! - hangja hideg pengek�nt has�tott �t a csenden. - Az apj�t feljelentem, maguk pedig menjenek innen! Ez itt egy k�rh�z, nem pedig k�nvallat�s! - nyitotta ki a k�rterem ajtaj�t. Carrie, amint kimentek a rend�r�k, halk zokog�sba kezdett, �p keze a takar�t markolta, m�g fog�val az ajkait harapd�lta. Szemeit �sszeszor�totta, mik�zben n�ha-n�ha m�ly leveg�t vett. Gabriel le�lt Caroline mell�, �s n�zte, ahogy s�r. Tudta, most nem �lel�sre van sz�ks�ge, ink�bb hogy kis�rhassa mag�t... M�gis olyan sz�vesen z�rta volna a karjai k�z�... - Lassan v�ge az �sznek... - hirtelen nyitotta ki Carrie a szemeit. - Hogy? Ezt mi�rt mondod? - �rtetlen�l n�zett a t�r�keny szemekbe. - 18 �v telt el �gy, hogy ap�m ver�seit m�sok el�l takartam, mik�zben abban rem�nykedtem, hogy ma, lehet nem ver meg... - hangja t�volinak t�nt. - 18 hossz� id�, de sz�momra rep�lt, mert �tlagosnak v�ltem az �letem... �s m�gis. 18 �v kellett, hogy r�j�jjek, hogy rohan az id�... �s �n semmit sem csin�ltam... Nem utaztam, nyaraltam, dolgoztam... Nem �reztem, hogy ez a nap a legjobb, mert mindig valami t�rt�nt... - ijedten, csukta be a szemeit, amikor Gabe hirtelen r�ntotta mag�hoz, �s �lelte �t. - Mit sz�ln�l, ha t�len elmenn�nk valahova? �s... �s dolgozz nekem, mondjuk besz�lgess a p�ciensekkel, am�g v�rnak, sokat seg�tett nekik amikor ott volt�l! - teljes bele�l�ssel kezdte el mondani. Szerette volna, ha t�nyleg boldog lenne. Carrie a mutat� ujj�t Gabriel sz�j�ra tette, mik�zben mosolyogva n�zett r�. Arc�n m�g ott f�nylettek a k�nnyek, melyek m�g nem sz�radtak fel. Mellkasa hevesen emelkedett fel-le. Szemeiben csillagokat meghazudtol� f�ny keletkezett. - Szeretlek! I love you! Ich liebe dich! Ti amo! - egyre k�zeledett Gabriel fel�. - �s ugyan�gy fogok �rezni 100 �v m�lva! - egy l�gy cs�kot lehelt a f�rfi arc�ra. - �s b�r elpocs�koltam 18 �vet, de a t�bbit sz�vesen pocs�kolom el veled... Csak legy�l ott... - b�jt hozz�. - Mindig veled! - nyitotta ki a piros kis sz�vet. - Mindig veled leszek, mert elengedni sem akarlak! Amilyen k�nnyen a kezeimbe hullott a szerelem, ann�l nehezebben tud csak t�lem szabadulni... Mert nem engedem el... Soha... - fej�t Carrie fej�re rakta, mik�zben mind a ketten becsukt�k a szem�ket, �s a halk dallamot hallgatt�k. H�v�s szell� s�p�rt v�gig Crawley v�ros�n, k�z�lve az emberekkel, v�ge az �sznek, k�zeledik a fagy... A madarak m�r nem csiripeltek, az emberek kab�tot vettek. A szerelmesek �sszeb�jtak... S egy zongora dallamot hallgattak... Melyet senki nem hallott, m�gis mindenki a sz�v�be z�rt... Egy dallamot, melyet a sz�v �rt... Melyet mindenkinek k�ld... Ahogy neked is... Rem�lem hallod!