Epilóg /Szabó Ila/
Szabó Ila: Epilóg
Már csöndesen szeretlek szelíd szavam se szól. Könnyebb neked, ha vágyam csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek, nem álmodom veled, feloldom gondod, vétked, mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén én áldva áldalak, köszönnöm kell, hogy voltál egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem a lánggal égő láz, de életedre titkon tekintetem vigyáz.
|