FINITA /ADY ENDRE/
ADY ENDRE: FINITA
Vége van. A függöny legördült, Komisz darab volt, megbukott. Hogy maga jobban játszott, mint én?. . . . . . Magának jobb szerep jutott! Én egy bolond poétát játsztam, Ki lángra gyúl, remél, szeret -- Maga becsapja a poétát, Kell ennél hálásabb szerep?!. . .
Kár, hogy kevés volt a közönség. Nem kapott illő tapsokat, Pedig ilyen derék játékért Máskor kap rengeteg sokat. Mert e szerep nem most először Hozott magának nagy sikert: Volt már olyan bolond poéta, Aki magának hinni mert. . .
Én magam e csúfos bukásért Vádolni nem fogom soha, Ez volt az utolsó csalódás, A szív utolsó mámora. Egy percig újra fellángoltam, Álom volt, balga, játszi fény; Megtört egy kegyetlen játékon, Leáldozott egy lány szivén. . .
Vége van. A függöny legördült, Végső akkordot rezg a húr, Elszállt a hitem, ifjuságom, Utolszor voltam trubadur. . . Eddig a vágy hevéért vágytam, Most már a hitben sincs hitem, Ártatlanság, szüzi fehérség Bolond meséjét nem hiszem.
Vége van. A függöny legördült, Komisz darab volt, megbukott. Rám tán halálos volt a játék, Magának érte taps jutott. Így osztják a babért a földön, Hol a szív sorsa siralom. . . . . . Hány íly darab játszódott már le Ezen a monstre-színpadon?!!. . .
|