Tudom, elhervad ifjuságunk /Reviczky Gyula/
Reviczky Gyula XXXI. Tudom, elhervad ifjuságunk
Tudom, elhervad ifjuságunk, Tudom, a szív lassan kiég. Tudom, az asszony gyönge jószág S egész éltünk csak álom, semmiség.
Tudom, hogy a mi nagy szerelmünk Immár örökre véget ért, S egymásért még egyszer hevülni, Nem engedné nekünk a büszkeség.
S tudom, bár elváltunk örökre, És hozzád többé nincs jogom: Ki nem szakítalak szivemből S emléked' áldom és nem átkozom.
Kedves halottam vagy te nékem; Szivembe zártam képedet: Sirodra könnyekből, dalokból S ábrándokból font koszorút teszek.
|