MOST /Szilágyi Domokos/
Szilágyi Domokos: MOST
Most, amikor éjfelekig kell dolgoznom görnyedt-hajolva, hogy nincsen percnyi pihenés: most van szükségem mosolyodra.
Most, amikor zúgó fülem szavak olvadt-érceit issza: most, most van szükségem nagyon simogató-lágy szavaidra.
Most, amikor fáradt kezem törött szárnyú madárként rebben: most kell, ha csak egy percre is, hogy megpihenjen a kezedben.
Az átvirrasztott éjszakákat enyhítse egy-egy pillanat; hisz ezerévnyi pihenést ad mosolyod, kezed és szavad...
|