A kagyló /Reményik Sándor/
A kagyló
Én itt vagyok, akarva, nem akarva, A végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben És az óceán himnuszait zengem.
Anyám, a tenger apadt, s itthagyott, Kinek mi köze hozzá, ki vagyok? Gazdátlan, üres ház, mire se jó, Csak eldobni, vagy eltörni való.
Apály s dagály közt, így, időm mulván, Várom, míg értem visszatér a hullám. Nekem nem hazám e kietlen part,
De aki titkon a füléhez tart, Magányban, éjben, emberektől távol: Annak mesélek egy más, szebb világról.
/Reményik Sándor/
|