CEYLONI ÉJ /Baranyi Ferenc/
CEYLONI ÉJ
Leila áll a tengerparti sziklán, ős templom romja tartja fogva őt, a gyöngyhalászok az ő énekéből merítenek merüléshez erőt,
szerelem is ólálkodik körötte, de ő tengerbe szórja vágyait, hogy csak a dalnak élhessen, miként azt Síva és Bráma parancsolta itt.
S igazgyönggyé lesz minden vágya ott lenn, igazgyönggyé, mely mélységbe ránt - így aztán vissza sem hozhatja más, csak aki merész, aki halálraszánt.
/Baranyi Ferenc/
|