ŐSZ VAN /Gyóni Géza/
ŐSZ VAN
Ősz van. A zöld, lombos ligetből Csak puszta, zörgő gally maradt... Oh visszasírom sokszor, sokszor Az eltűnt, elszállt szép nyarat.
Ahogy a hűs akácasorban Kisértelek, én kedvesem - Csak a nyarat éreztük akkor S haladtunk szótlan, csöndesen.
Még nem vallottuk meg szerelmünk, Még akkor nem is tudta más - De oh köröttünk tisztán szólott A legékesebb vallomás.
A kis kerítésen kihajlott Egy-egy kiváncsi rózsafa Szerelmet ontott rózsák kelyhe, Madár csicsergő ajaka.
Csak ép szívemre nem borultál, Csak ép meg nem csókoltalak - Oh visszasírom sokszor, sokszor A csóktalan elszállt nyarat.
/Gyóni Géza/
|