A fáradt szív panaszai /Bodnár Éva/
Bodnár Éva:
A fáradt szív panaszai
Halkan, most halkan beszélj! Csak az őrület szül vad hangokat... Finoman érlelt, lágy szavakkal öleljen át a pillanat!
Ne mondj semmit, csak nézz rám! Talán szemed beszédesebb, és mindent jobban megértek, ha lelked tükrébe nézhetek.
Túl sok a zaj - belefáradtam. Simogasd hát a lelkemet! Most ez a túlhajszolt szív fáj úgy, ahogy az égett, lüktető sebek.
Gyógyírt keresek, vigasztalást, szépen ívelt dallamot, lágy muzsikát... Valamit, amitől újra vonzó lesz ez a forrongó, vad világ.
|