Konsztantyin Szimonov

Várj reám

Várj reám s én megjövök,
Hogyha vársz nagyon,
Várj reám, ha sárga köd,
Őszi búja nyom,
Várj, ha havat hord a szél,
Várj, ha tűz a nap,
Várj, ha nem is jön levél!
Innen néhanap,
Várj, ha nem vár senki ott
Haza senki már,
S ha nógat is bárki,
hogy nem kell várni már!

 Várj reám, s én megjövök.
Fordulj daccal el,
Ha áltatják ösztönöd,
Hogy: feledni kell
Ha lemondtak rólam már,
Apám s lányom is,
S jóbarát már egy se vár -
Hmm szinte látom is:
Borral búsul a pohár,
S könnyet ejt szemük,
Rám gondolva.
De te várj,
S ne igyál velük.

 Várj reám!
Ó, átkelek minden vészen én.
Aki nem várt, rám nevet:
"Szerencsés legény..?"
Nem tudhatja senki sem,
Te meg én csupán,
Hogy Te jártál ott velem,
Öldöklő csatán,
S Te mentettél meg, de hogy?
Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy
Senki sem tudott!