TANÁCS /Gyulai Pál/
Gyulai Pál
TANÁCS
Kiket szeretsz s akik szeretnek Ha bántanak, ha megsebeznek; Ne haragudj' rájok sokáig! De öntsd ki szíved', s ha letörléd A fájdalom kicsordult könnyét: Bocsáss meg! hidd, enyhedre válik.
Oh egymást hányszor félreértjük, Szeretteinket hányszor sértjük, Bár szívünk épen nem akarja. Mi is talán vérzünk a sebben, Nekünk is fáj, még élesebben, De büszkeségünk be nem vallja.
Ne légy te büszke, légy őszinte, Hived legott azzá lesz szinte, Oszlik gyanú, megenyhül bánat; Oly váratlan jöhet halálunk S ha egymástól haraggal válunk, A sirnál késő a bocsánat!
|