Gyõzelem /Kosztolányi/
Csak hagyjatok csatázni engem! Gyõzelmemet rajongva zengem. Mind gyõz, aki csatára száll. Nem gyûri le bukás, halál.
Légváramat tündéri kedvvel tünõ homokra épitem fel, ti hordjatok szivós sarat -- Az én honom áll s megmarad.
Sziklátok ing a harci zajban, de az enyém megváltozatlan. Hiába lõttök rá nyilat, nem reszketek kudarc miatt.
Nem látta senki égi kincsem, s sok azt hiszi, valóba nincsen, és gyûjti a kincset hamar -- a díj azé, aki akar!
Nincsen veszély, mely összerontson, a vérnyomon, a hullaroncson, hol a remény, hit, kedv ledõl -- én álmodom új lét felõl.
S amíg a harcporondra gyász nyom, és sárba hajlik büszke zászlóm, és porba omlik mindenem, én felkiáltok: -- Gyõzelem!
/Kosztolányi/
|