Szabadság /Kosztolányi/
Ó óriási kéj szabad varázsa! Lelkem szabad, mint egy bitang ladik, bordáimat a hab törése rázza, a víz felém hullámokat hajít.
Láncom lecsüng, utamba kósza szél jõ, a hab fehér tajtékot köp reám, de mégis úszom én, dicsõ vezérlõ, s hátán visz a szolgám: -- az óceán.
/Kosztolányi/
|