OTT KINT A TÉLNEK BÚS HARAGJA... /Tóth Árpád/
OTT KINT A TÉLNEK BÚS HARAGJA...
Ott kint a télnek bús haragja Fagyosan zordul, dúlva-dúl, A lombjavesztett fákon által A vihar zúg, süvölt vadul.
Elhervadt a mezők virága, A puszta fának lombja sincs, - De szívemben mosolygó hála Nyíló virága drága kincs. -
Szívem virágit nyújtom át itt, S kívánom szívből igazán: Az Isten éltesse sokáig Az én jó, kedves jó Apám!
/Tóth Árpád/
|