A mennybement Jézushoz /Bódás János /
A mennybement Jézushoz
Uram, ha most onnan lenézel, lásd: a lét most sincs tele mézzel, hogy rengeteg bűn, kapzsiság van e szüléstől nyögő világban. Még nem mérték az igaz ember, az az "igaz", kinél a fegyver, az akar "jót", aki hatalmas, a szegény, gyenge neve: hallgass! ...BÉKE?!... Öt kontinens rivallja s a kapzsi ember meg se hallja, sőt, a nevedben ölni készül, s Te is, nem úr vagy már, de vádlott: - így váltottad meg a világot?
Engem nem tántorít el Tőled, ha nem mindig látom erődet, de száz ok, érv, kínos eset szól napról napra ellened s a gyenge hit megtántorul, ha nem látja: Te vagy az Úr!
Uram nem magamért esengek, de százmillió ember szenved, tetű, éhség, rabszolga járom gyötri őket. Ezeket szánom. Mocsok, sötét odúk penésze s börtönfenék ... Ez sokak része. Csontváz-anyák korcsokat szülnek a mind átkozódva, sírva tűrnek, szívük már robbanásig megtelt atom-erejű gyűlölettel ...
A szenvedők nevében kérlek, add, hogy legyen élet az élet, ne köss békét herék hadával: a munkát övezd glóriával. Nem kívánjuk, hogy Tündérország legyen a Föld ... Hadd hulljon orcánk harmata - de legyen az ember ember, nemes, szép küzdelemben. Tedd ujjongóbbá dalainkat, ritkítsd meg sűrű sóhajunkat s adj jó békét - ne majd a mennyben, de a Földön is! ... Ámen, ámen.
Bódás János
|