Szeressétek az öregeket! /Óbécsy István/
Óbécsy István : Szeressétek az öregeket!
Nagyon szépen kérlek titeket. Szeressétek az öregeket. A reszkető kezű ősz apákat, A hajlott hátú jó anyákat. A ráncos és eres kezeket, Az elszürkült, sápadt szemeket. Én nagyon szépen kérlek titeket: Szeressétek az öregeket!
Simogassátok meg a deres fejeket, Csókoljátok meg a ráncos kezeket, Öleljétek meg az öregeket. Adjatok nekik szeretetet.... Szenvedtek ők már eleget! A vigasztalójuk legyetek. Én nagyon szépen kérlek titeket: Szeressétek az öregeket!
Ne tegyétek őket szűk odúkba, Ne zárjátok őket otthonokba. Hallgassátok meg panaszukat, Enyhítsétek meg bánatukat. Legyen hozzájuk szép szavatok, Legyen számukra mosolyotok. Én nagyon szépen kérlek titeket: Szeressétek az öregeket!
Ők is küzdöttek értetek, Amig fölnevelkedtetek. Fáradtak ők is eleget, Hogy ti módosabbak legyetek. Ők is elfogadtak titeket, Mikor Isten közéjük ültetett. Ezért kérlek titeket: Szeressétek az öregeket!
S ha majd az örök Szeretet Elhívja őket közületek, Ti foglaljátok el a helyüket, Mert ti lesztek majd öregek. S mindazt, amit nekik tettetek, Azt adják nektek a gyerekek. Azért előre intelek titeket: Szeressétek az öregeket!
|