CSAVARGÓ /Heltai Jenő/
Heltai Jenő: CSAVARGÓ
Hát újra a kezembe veszlek Kalandos élet vándorbotja! Mer elfogott a nagy utálat, A testem, lelkem belefáradt A keserű, nehéz robotba.
Leszek megint szabad csavargó, Bűbájos álmok kergetője! Ki mit se bánt meg, mit se fájlal És könnyü szívvel, könnyü lábbal Megy hegytetőről-hegytetőre.
Maradjatok meleg kemence Vállán ti lusta, gyáva macskák! Én nekivágok az erdőnek S részegre szívom a tüdőmet A levegőddel, szent szabadság!
A vak homálybul nekivágok A fölkelő, vadsárga Napnak. Nem kérdezem, mit ád a holnap, Szememben új tüzek lobognak, Szivemben új dalok fakadnak!
Nem nézem azt, hová visz útam Fönt a hegyek közt vad viharban. Az én utam. Magam kerestem. S ha végem ez lesz és a vesztem: Hát legalább magam akartam!
De addig élni. . . élni, élni! Külömbül, mint a többi bamba! Legyen övék a csönd, a béke, Én mosolyogva, fütyörészve Megyek a szép bizonytalanba. . .
|