VÉGRENDELET /Bényei József/
VÉGRENDELET
A világot úgyis ki kell bírni, Ne engedd a virágokat sírni, Ne engedd a madarakat félni, a hűséget hóban elvetélni, az álmokat este megalázni, almafákat áprilisban fázni, a perceket ne engedd megállni, ablakokat örökre bezárni, csillagfényű éjszakákra lőni, ösvényeket indákkal benőni. Ameddig a vállad íve bírja, vigyázz minden virágtalan sírra, vigyáz minden társtalan magányra, füstre, fényre, ember-glóriára. Aki árva arccal sír az égre, takarj szelíd álmot a szemére. Tanulj könnyet, sebet, jajt szeretni: valakinek embernek kell lenni.
Bényei József
|