Nincs időd....... /Szadeczky-Kardoss György/
Szadeczky-Kardoss György
Nincs időd.......
Szoktál-e néha meg-megállni, És néhány perce megcsodálni A zöld mezőt, a sok virágot, Az ezerszínű, szép világot, A dús erdőt, a zúgó fákat, A csillagfényes éjszakákat, A völgy ölét, a hegytetőt? Nem, neked erre nincs időd!
Szoktál-e néha simogatni, Sajgó sebekre enyhet adni, A hulló könnyeket letörölni, Más boldogságán is örülni, Meghallgatni, akinek ajka Bánatra nyílik és panaszra, Vígasztalni a szenvedőt? Nem, neked erre nincs időd!
S ha est borul a késő mára, Készülni kell a számadásra, Mérlegre tenni egész élted, Tettél-e jót, láttál-e szépet, És nincs más vágyad csupán ennyi: Nem rohanni, csak ember lenni, Hiszen már látod a temetőt! De most már késő!.....Nincs időd!
|