Én a szívemet... /Reményik Sándor/
Reményik Sándor - Én a szívemet...
Én a szívemet szétszakítottam: ahány darabja, annyifele van. Én azt gondoltam, hogy ezt így lehet és csorbát nem szenved a szeretet. Hittem, hogy minden darab új egész s akit szeret, azért mindenre kész. Mindenre kész, - de ah, - erőtelen e balga, szétforgácsolt szerelem. Ez a tudat éget, mint a kereszt én Istenem, nem így akartam ezt. Nem így: kapni más lelke aranyát s cserébe tarka rongyot adni át. Arany lélekkapun menni által s fizetni pár színes szóvirággal. Egyformának lenni mindenkihez: emberfeletti nagy szív kell ehhez. Én a szívemet szétszakítottam ahány darabja, annyifele van. Pár rongydarab jutott mindenkinek és nem jutott az egész senkinek.
|