A két szemed szeretett /Nadányi Zoltán/
Nadányi Zoltán - A két szemed szeretett
A két szemed szeretett legtovább. Be furcsa szerelem. A szád már néma volt, de a szemed az még beszélt velem.
A kezed már hideg volt, jéghideg nem is adtál kezet de a szemed még megsímogatott nálam feledkezett.
És lándzsákat tűztél magad köré hideg testőrökül de a szemed még rámleselkedett a zord lándzsák mögül.
És ellebegtél és csak a hegyes lándzsák maradtak ott, de a szemed mégegyszer visszanézett és mindent megadott.
|