A gondolat szabad /Reményik Sándor/
Reményik Sándor A gondolat szabad
Bilincs a kézen, az ajkon lakat, De felhők felett, de vizek alatt Örvénylik, szikráz, zúg a gondolat!
Legyen tanyám kietlen szirtorom Vagy börtönöm pokolmély vártorony, Én amit akarok, azt gondolom!
Ó, mi gyönyör, Ó mily Isteni kép: Repülni! Dús képzeletem, ne félj, Nem gátol ebben zsarnoki szeszély.
Repülj képzelmem, csillagokig szállj, Az Isteneknek lángitalt kínálj! Durva őrszem rád nem rivallhat: "állj!"
Repülj, semmi se szegje kedvedet, Repülj, szakítsd magadra az eget, Építs, vagy ronts; neked minden lehet!
Repülj, oltsd ki a földi lángokat És népesíts be új világokat, Nincs porkoláb, aki meglátogat!
Öltözz hulló csillagok ezüstjébe, Köd oszlopába, áldozat füstjébe, Rögbe nem botolsz és nem lépsz tüskébe!
Te tövistelen téped a virágot S nyomodba kémek serge meddőn hágott, Műhelyedben, Mester - téged ki látott?
Fölötted nincs Cézár, nincs Imperátor, Se rongy tömeg, babért tépdesni bátor, S nincs, aki Téged bekerít, határol.
Szabad vagy, mint űrben a fénysugár, Szabad, mint a morajló tengerár, S csak öntörvényed s korlát, határ.
Élet, Halál: minden beléd merül, És bíróul fölötted ki sem ül, Csak aki lát - az Isten egyedül.
|