AZ ÖRÖM ILLAN /Tóth Árpád/
Tóth Árpád
AZ ÖRÖM ILLAN
Az Öröm illan, ints neki, Még visszavillan szép szeme, Lágy hangja halkuló zene, S lebbennek szőke tincsei.
Itt volt hát? jaj, nem is hiszem, Már oly kusza a tünde rajz. Mint visszafénylő, kedves arc Szétrezgő képe vad vizen.
Mint lázálomkép, lenge árny, Cikázó galambsziluett Lánggal égő város felett: Füst közt vonagló gyenge szárny.
Egy holt csillagról árva fény, Mely milljom éve untalan Száll ájultan és hontalan A végtelen tér jég ürén.
Édeni pajtás, égi kéz, Feldobná szívünk a poros, Vak légbe, mint vidám, piros Labdát, de jaj, a szív nehéz.
Itt volt hát? -- ó, Öröm, Öröm, Egy szóra még, egy percre még! Ó, mondd, az ég fenn ugye kék, S az élet méze nem üröm?
Az Öröm illan, ints neki, Még visszabúsul szép szeme, Lágy hangja elfúló zene, S ezüstfehérek tincsei...
|