Akarom /Reményik Sándor/
Reményik Sándor: Akarom
Akarom: fontos ne legyek magamnak.
A végtelen falban legyek egy tégla, Lépcso, min felhalad valaki más, Ekevas, mely mélyen a földbe ás, Ám a kalász nem az o érdeme. Legyek a szél, mely hordja a magot, De szirmát ki nem bontja a virágnak, S az emberek, mikor a mezon járnak, A virágban hadd gyönyörködjenek. Legyek a kendo, mely könnyet töröl, Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad. A kéz legyek, mely váltig simogat, Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok. Legyek a fáradt pillákon az álom. Legyek a délibáb, mely megjelen És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem, Legyek a délibáb a rónaságon. Legyek a vén föld fekete szívébol Egy mély sóhajtás fel a magas égig, Legyek a drót, min üzenet megy végig És cseréljenek ki, ha elszakadtam. Sok lélek alatt legyek a tutaj, Egyszeru, durván összerótt ladik, Mit tengerbe visznek mély folyók.
Legyek a hegedu, mely végtelenbe sír, Míg le nem teszi a muvész a vonót.
|