Szolgálj, szívem! /Várnai Zseni /
Várnai Zseni Szolgálj, szívem!
Csak kis kitartás! - biztatom magam, még futni kell, még minden messze van. Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem, jaj, meg ne állj az úton hirtelen, sok a dolgunk még s nem mutathatom, hogy a harcot már nem bírom nagyon, és este, ha ágyamba roskadok, érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem, elkoptunk, de ne sejtse senki sem, higgyék csak azt: az óra jól ketyeg, nem irgalmaznak ám az emberek, csak hajtsd a vért, arcom piros legyen, frissen induljak minden reggelen, csak én tudom, ha ágyba roskadok, estére már milyen fáradt vagyok.
Szemem árkos és ajkam szögletén a két vonás már mély lett és kemény, sokat sírtam; eső után a föld ilyen barázdált, csapzott, elgyötört... de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl, arcom hegy-völgye lágyan kisimul, csak este, ha ágyamba roskadok, érzem megint, nagyon fáradt vagyok.
Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan, holnap sikerül minden biztosan, a félúton, szívem, jaj meg ne állj, kip-kop... tovább is híven kalapálj, a hegynek föl kicsit nehéz az út, szív kell hozzá, de aki odajut, a csillagok közt csillagként ragyog... csak este, este oly fáradt vagyok.
Sose pihentem, nem volt rá jogom... Most meg-megállok s felfohászkodom: - Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj! szegény szívem, te meg szaladj, szaladj... Csak kis kitartás, még egy hős iram, fussunk dalolva bátran és vígan... de este már a dal is csak dadog; altassatok el engem, csillagok!
|